2016. január 25., hétfő

Prológus

Na jó.....Hatalmas gyomorgörccsel hozom ezt a rész,hisz ez a blog megnyitásához szól,egyszóval a PROLÓGUS.Nem tudom fogja-e egyáltalán olvasni valaki,de aki olvassa,azt megkérhetem,hogy hagyna maga után valamit? őszintén szólva akármi egy kommentet,vagy nem is tudom.....remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész.

Ölel titeket Niky :3



A hasamban érzett görcs nem múlik.Itt ülök a lecsukott WC ülőkén és némán figyelem a tesztet, ami a kád szélére lett lerakva.Mint az utasítás is mondja,hogy több mint 10 percet kell várni arra,hogy az eredmény kimutassa,hogy akkor most terhes vagyok-e vagy nem.Barátnőm kint vár,csak ő tudja a reggeli rosszulléteimet,és a késő menzeszem.Andrea kettő gyermekes kismama 21 évesen,hisz ő  már 17 évesen,egy érett nő volt.Tudta mi a helyes,és tudta mi az őrültség,de mégis ő is belefejelt a legnagyobb őrültségbe 19 évesen.A gyerek vállalásba.A férje 4 évvel idősebb,és ő pilóta,szóval a gyerekek jó esetben egy héten kettő nap lássák az apjukat.Will igazi úri ember.Andrea jobb férjet nem is találhatott volna magának.Az én barátom,viszont lelépett.Kettő hete itt hagyott, mint egy koszos rongyot,szóval ha terhes vagyok,akkor a gyermekem egyedül nevelem,vagy keresek magamnak egy megbírható társat,aki mellettem áll,miközben  nehezen kiviszem az a nehéz kilenc hónapot.

-Emilya.-Nyitott be Andrea,és belépett a fürdőszobába.-Na mit mutat.-Néz rám gyengéden,és miután becsukta az ajtót nekidöntötte hátát,és a kezeit tördelte.

Lassan csuktam le a szemeim,és sóhajtottam egy hatalmasat,majd ugyanolyan lassan nyitottam fel a szememet,és a tesztre vezettem a tekintetemet.Felemeltem,és láttam,hogy kettő csík virít,és egy hatalmas szívecske ez mellett.Könnyes szemekkel vizsgáltam a kezemben tartott eredményt,ami lassan kicsúszott elernyedt kezeim között és a padlón végezte végleges nyugvását.Gyorsan felnéztem Andreára,aki boldogan mosolygott,hisz már a reakciómbol tudta az eredményt.Pozitív.Szívemet hatalmas meleg lepte el,és a torkomba gombóc nőtt.Hatalmas gombóc.

-Hogy mondom el anyáéknak?-Néztem rá.

-Itt leszek veled ne félj,de még ma meg kell mondanod.-Sóhajtott boldogan,és lassan elindúlt felém.-Gratulálok Emilya Keisy Tomlinson.-Suttogta,miközben a karjai közt elengedtem a szememet égető könnyeket.

-Mi van ha nem leszek jó  anya?-Néztem rá bőgve,de még mindig kapaszkodtam belé.-Mi lesz,ha valami baja lesz?-Engedtem el kétségbe esetten,és a tükör elé álltam.

-Nyugodj meg Em.-Nézett rám a tükörből An és megnyugtatóan a vállamra simította a kezét.Ha vigyázol semmi baja nem lesz.-Nyugtatott.

Elernyedt kezeim megerőltettem,és lassan felhúztam a lila pólóm,és elkezdtem tanulmányozni a hasam.Nem nőtt,hisz a kis csöpség alig lehetett vagy három-négy hetes,de hirtelen boldogság fogott el.

-Szia kicsim.-Suttogtam,és simogattam a hasam.-Jaj istenem.-Suttogtam,miközben az arcomon az örömkönnyek folytak végig.-Annyira örülök neked,bár nem lesz itt apuci,de rám számíthatsz,-Suttogtam.

Nevetés hangját hallottam kintről.Hatalmas félelem kerített hatalmába.Mit fognak mondani?

-An.-Néztem rá sápadtan.

-Gyere Em.-Nyújtotta felém a kezét.

Lassan csúsztattam a tenyerébe a tenyerem,majd mielőtt megindult volna felkaptam a tesztet.Lassú léptekkel mentünk le.Rövid shortom zsebébe csúsztattam s tesztet.Lépcső alján álltunk,amikor megpillantottam anyám szőke haját.Miközben lépkedtem  An mellett,az a bizonyos görcs megint megfogta a hasam,és csak jobban erősödött amikor megláttam a szüleimet,és a bátyám a kanapén ülni.

-Khm...-Krákogtam,mire mind a hárman felénk néztek.

-Ohh sziasztok.-Mosolygott rám apám,és intett,hogy menjünk oda,mire én csak megráztam a fejem.

Rögtön síri csönd lett a nappaliban,és mind a hárman furán néztek rám,és Andrea-ra.

-Kislányom mi a baj?-Lépett mellém anyám.

-El kell mondanom valamit.-Suttogtam erőtlenül.

-Mit Emilya?-Nézett rám megijedve apám.

-Én....-Suttogtam,és a zsebemből előhalásztam a tesztet.

Nem tudom,miért rossz érzés kerített hatalmába.Hatalmas könnycseppek gurultak végig az arcomon,és zihálva vettem levegőt.Kiborultam,de nem tudom miért.

-Én....-Kezdtem bele megint,de megeredt könnycsatornáim,és a torkomban lévő gombóc nem engedte.

-Louis.-Mondta mosolyogva Andrea.-Emily Terhes.-Újságolta el az örömteli hírt.